Egy speciális jogi kiskaput kihasználva szervezett pilótajátékot fél tucat csaló az ezredforduló elején Magyarországon. A hatóságok, nyolc éves csúszással reagálták le az eseményeket, de addigra már több tízezren megégtek.
 

Cég: Pilis Invest

Cégvezető: Tallér Károly Károsult: 4000 fő Kár: 12 milliárd forint Hozamígéret:14% A Pilis Invest 1998 és 2004 között működött, azaz hat éven át pilótáztak. Piliscséven 650 hektárt birtokolt a vállalkozás, jobban mondva a vállalkozás vezetői, a cég zálogjoga ugyanis „véletlenül” lemaradt a tulajdoni lapról. A felszámoláskor félmilliárd forint maradt a befektetett 12-ből. A károsultak tőkéjük 4 százalékát kapták vissza, ezért páran a Kossuth téren demonstrációt tartottak, eredmény nélkül. A Pilis Invest egyes források szerint a Fidesz néhány politikusához kötődik. A cég szponzorálta a Pilis Invest rallyt..

Elvileg akár még jól is elsülhetett volna egy nagyobb ingatlanbefektetés 2000-2003 környékén, hiszen a lakossági jelzálog-hitelezés akkor futott fel magával rántva a lakásárakat, melyek minimum megduplázódtak abban az időszakban.

 

Alacsony kockázat – kivételes befektetési lehetőség, hirdették az ingatlanszövetkezetek szerte az országban. Még egy bizalomgerjesztő iroda kellett csalinak, amire több mint ötvenezren haraptak rá.

 

Az ingatlanszövetkezetekre speciális jogi státusz vonatkozott, semmilyen pénzügyi szervezet nem ellenőrizhette őket, így az akkoriban még eléggé csenevész Pszáf sem. Ezek a szövetkezetek ingatlanbefektetés céljával alakultak, a vezetést pedig az alapító tartották kézben, annak ellenére is, hogy elvileg az egy tag egy szavazat elv érvényesült a közgyűléseken. Ráadásul a szövetkezetektől vásárolt üzletrész után kezdetben 30 százalékos szja kedvezmény járt. Az ingatlanszövetkezetek belterjes klubok voltak, akik saját tagjaiknak kínáltak befektetéseket, azaz először be kellett lépni, részjegyet vásárolni. A szövetkezetek ezt

Cég: Duna Profit

Cégvezető: Némethy András Károsult: 3000 fő Kár: 2.5 milliárd forint Hozamígéret:17% Ez a cég is folytatott gazdasági tevékenységet, 8 milliárdos vagyonához képest nem is sok az a 2.5 milliárd bukó. A Duna Profit Sajóvelezdre álmodott egy ablakgyárat, az ingatlanszövetkezet ugyanakkor bedőlt mielőtt a gyár elkezdte volna működését. A dávodi panzió és a balatonlellei hotel ugyanakkor működött. A cég vezetői a problémák hatására bezártak négy vidéki irodát a nyolcból és bérük feléről is lemondtak. A tagság itt volt a leglelkesebb, támogatta a reorganizációt és zárt szövetezetté alakultak és még plusz pénzt is betoltak. Ha kezdettől így működnek és nincs hozamígéret akkor nem is lett volna csúnya a vége. Az utolsó napok rohamai során 700 milliót vettek ki a cégtől. A rendőrség látókörébe 15 gyanúsított került.

követően tagi kölcsön formájában kérték a befektetni kívánt összeget a tagjaiktól, amit a szövetkezet alapszabálya, vagy egyedi megállapodás alapján ígértek visszafizetni.

 

A gondok akkor kezdődtek, amikor a szövetkezetek minél több pénzt szerették volna begyűjteni, ezért fix hozamokat kezdtek hirdetni, méghozzá a bankok akkoriban által kínált 6-10 százalékos kamatokkal szemben 15-20 százalékot, de időnként 30 százalék feletti hozamot ígérve.
 

 

A legnagyobbra a Baumag nőtt, mint legrégebbi játékos ezen a pályán, de méretes volt bedőléskor a Pilis Invest is. Mindkét szövetkezet tényleges tevékenységet is folytatott, ingatlanokat vett, beruházásokkal ügyködött, majd magasabb áron megpróbálta értékesíteni a portékát. Ezek a cégek is növekedési kényszer alatt élték mindennapjaikat, a hozamot ugyanis az új beszállók pénzéből tudták csak visszafizetni. A pályára később belépő ingatlanszövetkezetek viszont már nem is fáradtak tényleges beruházásokkal.
 

Egy ingatlanprojekt nehezen tervezhető vállalkozás. Ha hozamot még lehet is kalkulálni, akkor is szigorúan a projekt befejezése után, ami évekbe is beletelhet. Ezek az ingatlanszövetkezetek azonban fix hozamot ígértek, amit akkor fizettek ki, amikor a befektető akarta. Ezt egyetlen módszerrel tudták megtenni, mindig az új beszállók pénzéből fizettek. Világos volt mint a nap, ingatanszövetkezet = pilótajáték. Legalábbis amelyik magas fix hozamot ígért. Amelyik meg nem ígért ilyesmit, attól az ígérgetők elszipkázták a tagokat.

 

Az ingatlanszövetkezetek vezetői eközben túlszámlázással szivattyúzták ki a pénzt a közösből, egy egy ingatlan

Cég: Vertical Invest

Cégvezető: Svecz Szabina Károsult: 1500 fő Kár: 1.5 milliárd forint Hozamígéret:23% A Klivinyi birodalom ékköve, melyet egy igazi hozzáértő - egy szépségkirálynő – Svecz Szabina a Miss Hungary 2002-es ezüstérmese vezetett. Svecz középfokú óvónői képesítéssel rendelkezett. A szépségversenyt Klivinyi Penthouse magazinja támogatta. Havonta 300 ezret keresett. A cég 2003-ban alakult és még ez évben vége is lett a dalnak. A Vertical nem pazarolta energiáját tényleges befektetésekre, a kapott pénzt szépen mind ellopták. Bankszámlával sem igen vesződtek, mindent kp-ban intéztek. Csak működési költségük havi 80 millit emésztett fel, többek között az országos 16 egységből álló irodahálózat miatt. Klivinyit Bécsben kapták el, összesen kilenc főt gyanúsított a rendőrség.

megvásárlására / felépítésére papíron ugyanis jóval többet költöttek a valóságosnál. A Duna Profit például a Bács Immobilienért egymilliárddal fizetett többet, mint amennyit kellett volna. A Vertical egy befejezetlen lakparkért fizetett ki 260 millióval többet a kelleténél.
 

Mivel új tagokat kellett beszervezni a túléléshez, a 2003-as évben a hirdetési piac meghatározó szereplői lettek az ingatlanszövetkezetek, az MTV reklámblokkjai a hozamígéreteikkel volt tele, de az interneten is aktívan megjelentek.

Külön kategóriát teremtett Klivinyi Zoltán a Vertical Invest, a KHPM és a Duna Profit mögött álló „üzletember”. Klivinyi nem cicózott, a meglovasított pénzből egyből sajtbirodalmat kezdett kiépíteni, egy napilappal – az Esti Hírlappal – az élen. Az Esti Hírlap úgy különböztette meg magát a konkurenseitől, hogy vad harcot folytatott az ingatlanszövetkezetek mellett a szakma megrökönyödését kiváltva. Naponta jelentek meg cikkek az újságban melyek ajnározták a Vertical Investet és társait, az ellenzőket pedig sunyi, feljelentgető, irigy sátánoknak festették le, akik a „banklobbi” zászlaját cipelik és egyetlen céljuk a kisemberek megnyomorítása. Hisz a kisemberek egyértelmű támogatói csakis az ingatlanszövetkezetek lehetnek. Azért mert jóval magasabb hozamot adnak mint a bankok, a kisemberek pedig megérdemlik ezt a magas hozamot.

 

A magyar hatóságok közül elsőként a Pszáf ébredt téli álmából, de nem voltak jogosítványai, így Medgyessy Péter miniszterelnökhöz fordult törvénymódosítást és jogköröket követelve. Eztán fizetett hirdetésben – Metró, Expressz - próbálta megállítani a lavinát, azaz elrettenteni az új beszállókat. Ez a mutatvány annyira bejött, hogy az összes ingatlanszövetkezetet be is döntötte.

 

Cég: Baumag

Cégvezető: Balázs László Károsult: 12 ezer fő Kár: 31 milliárd forint Hozamígéret:12% A szövetkezet 1995-ben alakult, tehát ebben az esetben nyolc éven át működött a pilótajáték. Átlagosan 2.7 millió forintot vesztett egy egy befektető. A Baumag 50 cégből álló nehezen átlátható csoportot hozott létre, de a cégek közül csak minden tizedik volt nyereséges, a többi csak vitte a pénzt. A cég vezetője Balázs László beperelte Juszt Lászlót, mert az a Tévé ügyvédje című műsorában azt állította hogy Balázs szabadulása után boldogan él majd a lopott pénzből amíg meg nem hal. Balázst a bíróságon a felbőszült nyugdíjas károsultak meg akarták lincselni, Juszt védte meg a tömegtől. Jusztot a bírság bűnösnek találta és 12 nap közmunkára ítélte. Balázs első fokon 7 évet kapott + 9 millió vagyoni büntetést és a perköltségek megfizetését. A többi alperes megúszta felfüggesztettel és próbára bocsátással. A Baumagba 40 milliárdot vittek el, amiből 30 milliárd tűnt el. A cég utódjaként működő Agenda-H kezelésében 10-15 milliárdnyi vagyon maradt, melyek közül kiemelkedik a Parádsasvári kastélyszálló, a Kamaraerdei Tüzép (eredetileg ebből alakult a Baumag) és egy Budaörs úti telek. A Baumag működésére az évek során hétmilliárd ment el.

Az új beszállók a kampány hatására felszívódtak, kiderült hogy valóban visszataszító a meztelen valóság, tényleg mindegyik szövetkezet pilótajáték volt. A pénz eltűnt: vagy kifizették hozamként, vagy ellopták, vagy rosszul fektették be.

 

A felszámoló biztosoknak – akiknek szerepéről szintén csúnya dolgokat hallani - nem volt könnyű dolga, átlagban a befektetett vagyon 5-10 százaléka térült meg, ennyit kaptak vissza tőkéjükből a befektetők, akiknek nem volt elég hasonló nagyságú banki kamat

 

Cég: Pannon Unio 2003 Cégvezető: Papp Gábor Károsult: 1000 fő Kár: 2.4 milliárd forint Hozamígéret: 20% A cég irányultságát jól mutatja, hogy igazi szakember állt az élén – a küzdősportok terén. Papp Gábor karateedző volt, az üzlethez nem értett, nem is akart. Marketing stratégiája a hozamok minél nagyobb betűmérettel történő kiemelésében merült ki. Mikor süllyedt a hajó hóna alá csapta a pénzes táskát és lelépett. Azóta is keresik. A szövetkezet két társasházi projekttel hirdette magát: egyik az Izabella a másik a Kazinczy utcában volt. Aki utánanézett az mindkét helyszínen egy egy üres telket talált ami parkolóként funcionált. A portfolio anno felhívta a céget. Ott nem tagadták hogy nem értenek az ingatlanpiachoz, de azzal védekeztek hogy vannak szakember ismerőseik akinek véleményét akár ki is kérhetik. A vayonből 50M maradt, a kár 5-8 százaléka térült meg.

Cég: Fundamentum XXI Cégvezető: Melis János Károsult: 800 fő Kár: 400 millió forint Hozamígéret:17.5% Ez a cég is invesztált projektekbe, az egymilliárdos tőkéből így maradt meg 600 millió. A befektetési célpontok között szerepelt egy szálóda Sárváron, illetve építései telkek Győrben, egy Nagykovácsi sorház és Nádasladányban 42 hektár, melyet átminősítettek belterületté és 32 darabra felszabdalva eladtak. A cég az Erste Bank számára végzett hitelközvetítést.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cég: Benefit 2002

Cégvezető: Kroll Miklós Károsult: pár tucat Kár: 250 millió forint Hozamígéret: 22% Az utolsó szereplő az ingatlanszövetkezeti pilótajátékok piacán, pár tucat nagyobb befektetőt szedett rá. A cég koordinálta a Kiss János altábornagy u 30 alatti projektet, Nagytarcsán építési telkekek árult, és egy öregek otthonát is tervezett megnyitni egy szovjet laktanya helyén.

Klivinyi Zoltán - "üzletember"

Klivinyi a 80-as évek végén kvarcóracsempészettel robbant be be a hazai gazdasági elitbe. Eztán a High Life diszkó tulajdonosaként tartotta pozícióját, majd önkormányzati képviselő akart lenni és az szdsz választási kampányában is részt vett. Közben az Esti Hírlap, Penthouse, Love & Sorry újságokból médiabirodalmat épített ki. Klivinyit Bécsben kapták el, pedig pecsétes igazolással rendelkezett arról hogy FBI ügynök. Klivinyi szerint rendőrök és politikusok álltak a csalás mögött, ő csak stróman és állandóan fenyegetik. Mszp és szdsz politikusokkal valóban szoros kapcsolatban állt. Hat évet kapott első fokon. „A Vertical Investhez semmilyen közöm sincs, az Esti Hírlap Rt. igazgatótanácsának az elnöke voltam májusig. Akkor a titkosszolgálat által beépített embert találtam a lapnál, eladtam a részemet” Klivinyi szerint az egész ingatlanszövetkezet Panama ötletgazdája az alvilág.

Cég: KPHM

Cégvezető: Kurkó Gergely Károsult: 1200 fő Kár: 800 millió Hozamígéret:23% Ez a cég is egyértelműen bűnözési profillal jött létre, ha meg már lúd... gondolták: logójukat a KMPG nemzetközileg ismert könyvvizsgálótól vették kölcsön. Kurkót egy Balatonfüredi luxusvilában találta meg a rendőrség az utolsó 20 millió forint és két lőfegyver társaságában. Pedig a KHPM annyira sikeres vállalkozás volt, hogy Kulcsár Attila is ide hozta a K&H-tól lenyúlt százmilliókat. Ez a cég vesződött legkevésbé a részletekkel, a cégbíróság be se jegyezte őket, nem volt bankszámlájuk, a befektetőkről nem vezettek nyilvántartást. Viszont nagyon ügyeltek makulátlan hírnevük megőrzésére, sajtóhirdetésekben taglalták feddhetetlenségüket, melyre jó sok milliót költöttek. A szövetkezet a rendőrséget és a pszáf-ot is beperelte rágalmazásért.

Befektetési guruvá nem csak a tehetsége teheti az embert, hanem az is ha zseniálisan csal. De hogy ez a Nasdaq vezetéséig repítse?!

Mi a közös bennük? Gábor Zsa Zsa, Steven Spelberg, Kevin Bacon, John Malkovich, Larry King, Elie Wiesel. Mindannyian Bernard Madoff ügyfelei voltak.

 

Madoff igazi pénzügyi arisztokrata volt, aki a Nasdaq elnökségéig vitte. Cége a Wall Street egyik legnagyobbika lett, ő maga megkérőjelezhetetlen szaktekintély, a zsidó származású befektetők istene.

 

Kis cégét abból az 5000 dollárból hozta létre, amit vízi-mentőként keresett. Először a családját vonta be, majd azok ismerőseit. Később a technológiai cégek felé fordult, cége árjegyző lett a Nasdaq-on. A tekintélyes Wall Street Journal a tőzsde egyik legnagyobb mesterének nevezte. Brókercége a New York-i tőzsde forgalmának 15 százalékát uralta, őt magát pedig pajzsra emelte a Nasdaq.

 

Közben befektetési részlege is nőttön nőtt, az ügyfelek sorban álltak az ajtaja előtt. Madoff azonban nem állt mindenkivel szóba, megválogatta hogy kit fogad be cége ügyfelei közé. Az új belépők büszkék voltak, úgy érezték aranyat fogtak. Mint később kiderült, nem arany volt az, hanem puha és meleg szar. Madoff saját állítása szerint csak az 1990-es évek elejétől kezdett csalni, a vizsgálatok alapján már vagy 40 éve járt tilosban. Elképesztően hosszú idő ez. Hogyhogy nem bukott le ilyen sokáig?

 

A titka a mértékletesség volt. Nem ígért sokat, csak tíz százalékot, azt viszont mindig hozta. Érdekes, hogy a bukása előtti 17 évben az S&P tőzsdeindex átlagban 10,5 százalékos növekedést tudott felmutatni. Madoff azonban biztosra akart menni. A rá bízott vagyont a valóságban nem fektette be, csak papíron. Állítólagos opciós, határidős és származékos módszerei olyan bonyolultak voltak, hogy egy mezei befektető meg sem próbált belelátni a kártyáiba. Örült a fix 10 százalékának és nem kérdezősködött.

 

Kérdezősködött viszont a konkurencia. Madoff legalább nyolc komoly SEC (az amerikai tőzsdefelügyelet) vizsgálatot élt túl. Egy aktuális mondás szerint: kételkedhetsz Istenben, de Bernie Madoffban soha. A SEC sosem ásott túl mélyre, nem merték Madoffot komolyabban megpiszkálni, hisz feddhetetlen volt, ráadásul őrületes kapcsolatokkal rendelkezett. Cége nem produkált kiugróan magas hozamokat, a befektetései pedig igen nehezen voltak csak átláthatóak, így inkább lezárták az összes vizsgálatot ellene. Pedig 2005-ben és 2006-ban is kifejezetten pilótajátékkal gyanúsították meg. Egy Markopolos nevű elemző 16 oldalon taglalta bizonyítékait – amiket a Wall Street Journal-nak is elküldött - miszerint Madoff működése nem tiszta, befektetési alapja egy pilótajáték, brókercége pedig front runner-t alkalmaz. (Front runner: az igazi kliensek nagy megbízásai előtt futtatja a brókercég a sajátjait – pl van 100 ezer darab OTP-re vevőm, ami tudom hogy feljebb viszi az árakat. Veszek gyorsan pár ezer otp-t, ráküldöm a nagy megbízást, az felnyomja az árat én meg drágábban visszaadom amit vettem. Nincs kockázat, biztos a profit, csak az ügyfelemmel basztam ki). A vizsgálat ekkor is azt állapította meg, hogy Madoff tiszta.

 

Az öreg zseniális lehetett. Pénzügyi körökben akkora tekintélye volt, hogy elég volt futnia pár kört és mindig újabb nagy hal akadt a horgára. A zsidó befektetők bíztak benne, mivel Madoff maga is zsidó volt. A 40 éves pilótajáték alatt viszont már kezelhetetlen méretűvé duzzadt az elrejtett veszteség. A 2008 végi tőzsdei zuhanás közben 7 milliárd dollárt vontak ki befektetők az alapjaiból. Madoff végigjárta tehetős ügyfeleit, és többek között 250 milliót szedett ki 95 éves haverjából a bostoni bélyeggyűjtő Carl Shapiro-ból. Ez is kevésnek bizonyult. Két fia adta fel, akiknek bevallott mindent.

 

Madoff 50 milliárd dollárt fújt meg. Ez elképesztő összeg, Magyarország teljes államadóssága alig dupla ennyi, ha pedig szétosztanának ezt minden magyar honpolgár között, akkor egy milla jutna / kopf. Ráadásul Amerikában 40 évig tudta rejtegetni a titkát, pedig ott kisebb bűnökért még egy elnököt is sikerült újságíróknak megbuktatniuk. Az igazsághoz tartozik, hogy mivel a haszon nagy részét a fiktív nyereség teszi ki, valójában 15 milliárd dollár hiányzik. Csak.

 

Bernard Madoffot 150 év börtönbüntetésre és 170 milliárd dolláros pénzbüntetésre – a sikkasztás összegének duplája + kamatok – ítélték. Jelenleg Carmina Persico maffiafőnök és Jonathan Pollarddal bukott kém társaságában ücsörög a cellájában.

Jelentős kedvezményekkel utazgatni és ezért még pénzt is kapni – ezzel csábít a TVI. Kár, hogy az utazásokról szinte egy szó sem esik, nem úgy a jutalékokról.

A TVI Expressz rendszerében 250 dollár a beugró, ami az egyéb költséggel együtt 55-60 ezer forintot jelent. Ezért elvileg jár egy 7 napos szálláslehetőség egy 3-5 csillagos hotelben a TVI 55 ezer partnerének egyikében.

Aki beszáll a TVI-ba, nem utazni szeretne. A TVI honlapok egyikén sincs fent egy nyilvános lista ami az 55 ezer hotel bemutatását és a cég kínálta egyéb előnyöket és szolgáltatásokat taglalná, az utazásokról, hotelekről csak általánosságban tesznek említést.

A honlapok ugyanis a jutalékra koncentrálnak. Először is be kell szerveznem még két tagot. Ha csapatom mozgásba lendült a „traveller board mátrix” teljesítésekor kapok 500 dollárt. Ennek a fele készpénz, a fele utalvány. Második lépcsőfok az „exressz board mátrix”. Ekkor 10 ezer dollárt utalnak ki nekem. Ha három magam alá szervezett tag teljesíti az express boardot akkor egy laptop az enyém. Ha 10 akkor egy hajóút, ha 25 akkor egy luxusautó, 50 esetén luxus villa a jutalom, míg 100 főnél egy repülőgép. Minden beszervezett tag után ezen felül jár még 5-10% jutalék.

Vajon miből telik ekkora javadalmazásra, miközben a TVI elvileg csupán egy utazás és szállásközvetítő, aki ráadásul rendkívül olcsón kínálja partnerei portékáját?! Két személy részére egy hétre 50 ezerért hotelszoba úgy hogy még a busás jutalékokra is futja?! A 10-15 ezer dollárokra, a luxusvillára meg a repülőgépre?!

 

A TVI tagjainak jelentős része két loval ül meg egyszerre, a CDT csapának is lelkes tagja. A Pszáf szerint mindkét szervezet piramisjáték. Egyet kell értenünk a Pszáffal.

 

A cég londoni főhadiszállással hirdeti magát, a brit cégregiszterbe ugyanakkor nem szerepel, tulajdonosairól semmit sem tudni. A TVI bankja egy kis ciprusi bank, ami egy több százezer tagot számláló cég esetében legalábbis furcsa. A TVI tagok szeretnek hivatkozni Robert Kiyosaki, Donald Trump, Bill Clinton, és Warren Buffett szavaira. Említett urak ugyanakkor sem a TVI-t sem a CDT-t nem említették egyetlen nyilatkozatukban sem, csupán a hálózati marketinget dicsérték.

 

Az új kuncsaftokat főleg az interneten próbálják levadászni, az expresszben található ez a gyöngyszem:

A TVI Express nemzetközi utazási vállalkozáshoz keresünk VEZETŐKET, kiemelkedő jutalékkal. Jelentkezéseket a tviutazas@gmail.com címre várjuk.

Amennyiben valaki a TVI segítségével valóban egy hetet töltött egy hotelban a 250 dollárjáért cserében Magyarországon, kérem írja meg ide a történetét.

 

TVI ajánlgató honlapok:

 

Online Munka Otthon közösségi portálon, pluszpénzforrás, Olgi Erdorf, utazasesgazdagodasatvivel

 

A rendőrségen tett bejelentést a Pszáf három cég ellen, piramisjáték szervezése bűncselekmény gyanújával. A CDT értéktelen hangyafasznyi gyémántokkal leplezi piramisjátékát: erről szóló cikkünket már csak a lelkes szervező Kállai Éva "szuperintelligens" kommentjei miatt is érdemes elolvasni. A Freedomrocks forex devizacsere ügyletekre szakosodott rendszert propagál piramisjáték módszerekkel ahogy arról a Steksz blog és a pszáf is beszámolt korábban. A TVI Express utazási voucherek formájában terjeszti pilótajátékát. Utóbbiról várható még egy post, ahogy egy időközben talált negyedikről is.

Örömteli hogy a pszáf reagált felhívásunkra, a rendőrségen a sor.

M. Zsolt nagypofájú és nagy pénzű sztárbróker volt, a váci úti New Yorknál futott be. Határidős Bux kontraktusokban utazott, long pozíciókat vett fel százasával, amivel - amíg szárnyalt a tőzsde – csúnyán meg is gazdagodott. Cefet sok pénze lett, baromi rövid idő alatt, M. Zsolt pedig még ennél is gyorsabban hozzászokott ehhez. Viszont elbízta magát, túl sokat akart. Az orosz válság úgy csapott le rá, mint a hurrikán. Mindent vitt. A tőzsde zuhanórepülésbe váltott, M. Zsolt kontraktusain napok alatt százmilliókat bukott. De nem adta fel, bármi áron kitartotta a pozícióit. Ebbéli szándéka beteges méreteket öltött. Határidős Bux fetisiszta lett belőle.

Barátnője S. Bernadett segítségével 339 millió forinttal károsították meg a lány munkahelyét a Credit Suisse First Boston-t. S. Bernadett saját kollégái kódját használva egy nagyobb értékpapírcsomagot transzferált át M. Zsolt céges számlájára aki lenyúlta azt. A pénzé tett részvényekkel tömte be pozícióin keletkezett lukakat. Az orosz válság azonban nem volt piskóta. A BUX olyan mélységbe zuhant, amire nem sokan számítottak. M. Zsolt sem. A 339 millió gyorsan elolvadt.

M. Zsolt tudta hogy ha kihúzza valahogy a piac alját, vissza fogja nyerni amit elvesztett. Talán még a sikkasztott pénzt is vissza akarta adni. De már nem volt honnan sikkasztania. Nem talált kiutat. A helyzete reménytelen volt. Beszerzett egy pisztolyt. Majd elrabolta a saját barátnőjét. Tudta hogy a lány apja dúsgazdag, tőle követelt váltságdíjat. Ezzel a pénzzel akarta kitartani a kontraktusokat. Nem kapott pénzt. Jöttek a rendőrök. Állítólag csak lecsukták végül. Azóta nem hallani róla.

Márt megint a pesszimista magyarok irigysége teszi tönkre ezt a remek pilótajátékot vállalkozást.

Pedig ez a legkorszerűbb portfolio modellezési rendszer a csalás devizakereskedés területén. A programot Mark Vincelette hozta létre, ki a fasz az a Mark Vincelette? akinek azonal 6 millió dollárt ajánlottak az semmi, én tegnap a pápával néztem a superbowlt de ő nem adta.

-------------------------------------------
 

 

Ezzel szemben egy hiteles beszámoló egy usertől:

 

 

Néhány lelkes pilóta:

Forexbusiness, Zalatnai Klári, Sándor Erzsébet – ő gyémántpilótában is nyomul

a portfolio cikke, Freedomrocks

Pár ezer embert megkopasztani nem nagy ügy, de az ország lakosainak kétharmadát csak Albániában sikerült. Járt is a jutalom az országnak: forradalom, gazdasági összeomlás és káosz. 

Albániáról nem a pénzvilág jut az ember eszébe elsőnek. Van ott pár kecske, rengeteg betonbunker és nagy nagy szegénység. A kommunizmus ott is megbukott, a gazdaságot pedig a külföldiek haza utalásai tartották életben. Aki dolgozott Ausztriában vagy Németországban, jó eséllyel találkozhatott feketén dolgozó albán szobalánnyal, kertésszel, prostival vagy maffiózóval. Ők tartották el az otthon maradt tízfős családot. Mivel 400 ezer albán dolgozott külföldön, sok pénzt utaltak összességében haza. Ez az összeg 1996-ban elérte a 700 millió dollárt.

 

Ezt a pénzt nem költötték el rögtön az otthoniak, meg akarták forgatni előtte. Képzett pénzember nemigen akadt közöttük, az egész kapitalizmust úgy ahogy van, nem értették. A csalók megjelenése adta magát. Egy nő 20-30 százalékos havi kamatígérettel 50 millió dollárnyi tőkét gyűjtött össze, de ezzel sem fért fel a dobogóra, hamarosan havi 40-50 százalékot ígértek a menő piramisjátékok. Albániában is tartották a szavukat a szervezők, az elején mindenki megkapta az ígért hozamot. Az albánok nagyon belelkesültek. Kisebb nagyobb pilótajáték szerveződésekbe 1997-ig 1,2 milliárd dollárt fektettek be, ami figyelembe véve hogy egy szegény kis hárommillió lakosú országról van szó, valószínűleg megismételhetetlen ostobasági világcsúcs. A média szinte sztárolta a főszervezőket, akik a politikusokkal együtt mutatkoztak a képernyőn. Ez nyerő húzás volt, így a pár maradék józanul gondolkodó albán is beugrott a játékba. Miután már szinte az összes lakos beszállt, új pénz híján villámgyorsan összeomlott minden, az albánok kétharmada ment tönkre a játékban.

 

Az emberek az utcára vonultak, kitört a forradalom. A kormány szükségállapotot vezetett be, miközben kétezren haltak meg a zavargásokban. Az ENSZ 7000 kéksisakost küldött az országba, akik helyreállították a rendet. A világbanknak 6 milliárd dolláros programja is kellett ahhoz hogy az ország később talpra álljon.

 

A képet a lemilblogról kölcsönöztem, egy kiváló cikkből mely az albánok másik világcsúcsát, a használhatatlan betonbunkereket mutatja be.

utóirat: célom ezzel a levéllel véletlenül sem a szerencsétlen beszervezettek megbüntettetése, hanem a lavina megállítása.

Abszurd csalás sorozat a Falu TV-vel, 40 ezer károsulttal, egy Sierra Leone-i gyémántbányával és sok korrupcióval. A legszebb viszont a magyar rendőrség szerepe.

 

 Magad Uram 1 – piramisjáték és sikkasztás, a rendőrök szerint legális

 

A rendszerválás után ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás úgy döntött hogy mindenképpen meggazdagodnak, ezért megalakították 1991-ben Hódmezővásárhelyen a Mikoker Kft nevű cégüket. Igen ám, de szakértelemmel nem rendelkeztek és kapcsolat rendszerük sem volt. Ekkor jött a nagy ötlet: megalkották a Magad Uram 1 önsegélyező klubot. Itt 16 ezer forint befizetésével és három további tag beszervezésével lehetett nyerni. Eddig klasszikus pilóta játék, hozz pár tagot és a befizetéseiket tedd zsebre. A Magad Uram viszont ennél is rosszabb volt, a befizetések nagy részét Kopcsóék ellopták.

Új belépőket hirdetés útján szereztek, a Falu TV műsorain keresztül. Három évig működött a rendszer amikor kezdett ellaposodni a történet. Ekkor segítséget kaptak a rendőrségtől. A BM dolgozói hosszas nyomozás után megállapították, hogy nem történt bűncselekmény. Ez mindenkit meglepett. Az átvert balekokat is, de legjobban a csalókat. Kopcsó és Kiss ettől új lendületet kapott. Már papírjuk volt róla, hogy amit csinálnak, az legális.

 

Magad Uram 2 – a számítógépet ugye nem lehet manipulálni?!

 

Megalakították a Magad Uram II önsegélyező klubot. Itt már nem kispályáztak. Biztosítási ügynököket és OTP-s ügyintézőket is bevontak, a belépési összeget pedig 160 ezer forintra emelték. Viszont nem kellett új tagokat beszervezni már, mivel a szervezők amúgy is el akarták lopni a behozott pénzt, gondolták nem állítanak akadályokat a balekok elé. Két év után tízmillió, négy hónap után hatszázezer forint kifizetését ígérték, de csak a rendszerben elöl álló „befektetőknek”. A sorrendet személyesen maga a SZÁMÍTÓGÉP határozta meg, amit a hirdetés szerint lehetetlen manipulálni. Mivel akkoriban a számítógép kultikus tárgy volt a mindent tudó Mikrobiból, az emberek ezt is simán bevették. A pénz nagy részét végül itt is kilopták. Az átvágottak úgy tudták, hogy a Mikroker egyéb tevékenységei óriási nyereséget hoznak. Ténylegesen a csaláson kívül mással nem foglalkozott a társaság. Terveikhez még több pénz kellett.

 

Magad Uram III – kell a pénz a Sierra Leone-i gyémántbányára

 

Megalakították a Magad Uram III önsegélyező klubot. Visszavitték a belépési limitet 16 ezer forintra és 160 ezer forintot ígértek 4 hónapon belül.

Mivel összesen 40 ezer embert hülyítettek be, párnak a látszat kedvéért fizettek. A beszedett 1,8 milliárd forintból 1,1 milliárdot loptak el. Ebben benne van az a 10 millió is, amit egyikük gyógytornásza tett zsebre, a rokonok és haverok is gazdagodtak.

Közben megalakították a Gyémánt-híd Rt-t. Ez a cég egy Sierra Leone-i gyémántbánya megszerzésére jött létre. Harmadik társuk Hutton Mills Fairbanksné volt, aki férje, gyereke és nagybátyja révén kapcsolatokkal rendelkezett a Sierra Leonei kormány felé. Sierra Leona szegény és erőszak sújtotta afrikai ország, de van egy óriási gyémánt bányája, amit koncesszióba akart adni. A versenyben rajtuk kívül három komoly cég indult, egy amerikai, egy brit és egy német. A Gyémánt-híd Rt 250 ezer dolláros kenőpénze ugyanakkor megtette a hatását, ők kapták a koncessziót. Magyar siker a javából.

 

Kattan a bilincs, a csalókat ügyvédjük is lenyúlja

 

Már a helyszíni gyémántszakértő és az antwerpeni gyémánttőzsde-ügynök is megvolt, amikor a rendőrség négy év kemény nyomozás után végre rájött, hogy itt valami bűzlik.

A cég számláját zárolták, de még a csalók családtagjainak nevén lévő ingatlanokat és luxusautókat is lefoglalták. Sőt, megtalálták a német Volksbankban elrejtett 170 ezer német márkát is Kopcsó és Kiss nevén. Ekkor jelezte ügyvédjük, hogy 10 milliós kenőpénzért feloldatja a zárolást a bankszámláról. Akasztották a hóhért, a 10 milla eltűnt, a rendőrségi zár maradt.

A négy főszervezőt végül csak lecsukták, ifj. Kopcsó András és Kiss Mátyás 5-5, Hutton Mills Fairbanksné három és fél, Gáspárné Ternovszky Anna három éves börtönbüntetést kapott. Azóta már mindannyian szabadultak. Valószínűleg milliárdosok.

Hat éve a gazdagokat húztak le a gyémántokkal, most ugyanezzel a módszerrel háziasszonyok nyomulnak tömegesen egymás között.

Korábban a leggazdagabbakat célozta furmányos pilótajátékával Tencz János és Leinemann (Sciennet) Zsolt. A Akkor börtön lett a vége. A módszer mit sem változott.

A konstrukció lényege, hogy be kell fizetni 120 dollárt vagy ennek többszörösét, bepalizni fél év alatt még legalább két szerencsétlent, és máris itt a Kánaán. Elég a pénzfa alá állni a köténykével és lehet költekezni. Biztosítékként kapnak egy gombostűfejnyi gyémántot valamikor a ködös jövőben futárral a CDT nevű cégtől. Varázsszó még Kanada, a közjegyző és a gyémántbevizsgáló minőség tanúsító cég.

 

Mert ez a CDT nevű kanadai cég Kanadában és Indiában gyémántbányákat üzemeltet, és 2004-ben a úgy döntöttek, hogy a kisembernek is részesedést ajánlanak ebből a fantasztikus üzletből. A tagbeléptető rendszert maga Howard David Marks kanadai közjegyző felügyeli, a gyémántokat pedig egyenesen a Gem Scan International Inc értékbecslő cég tanúsítványával látják el.

Van valaki, akinek akár Howard David Marks, akár a Gem Scan International neve mond valamit?

 

Az interneten több mint ezer magyar oldal hirdeti ezt a káprázatos lehetőséget, főleg naiv otthon ülő anyukák és nagymamák akarnak „könnyen, gyorsan, kevés munkával és biztosan” meggazdagodni.

 

Mivel mindenki sejti hogy ez piramisjáték, a lelkes részvevők tagadásokkal indítanak. Vegyük sorban ezeket a tagadásokat, kiegészítve a cáfolat cáfolatával.

 

David Marks és a Gem Scan International.

Az én hibám, de egy kanadaiközjegyzőt sem ismerek Így hogy mit csinál vagy nem csinál David Marks és valójában létezik e egyáltalán, az gyakorlatilag leellenőrizhetetlen. A Gem Scan International pedig lehet hogy a gyémánt-business alapos ismerőinek mond valamit, de ilyenből Magyarországon nem sok akad. Főleg nem a szerencsétlen, bepalizott mameszok között.

 

De lássuk a konkrét állításokat a honlapokról:

 

Nem piramisjáték, mert nem fentről lefelé épül, hanem magam mellé szervezem be a többi részt vevőt, hisz „Amikor a vízszintes nyolcas sor betölt, akkor kettéválik a mátrix és a gép, a beprogramozott szabályok alapján két mátrixba választja szét a tagokat.”

Költő veszett el a lelkes piramisjátékosban. Ott látom lelki szemeim előtt ahogy kettéválik a mátrix, majd a beprogramozott gép kihúzza a nyerőszámokat, Tribuszerné pedig felkiált: Bingó.

A piramisjátéknak nem a piramis alakzat a lényege, hanem hogy az új beszállók pénzéből fizetik ki a régiek jutalékát.

 

A gyémántmamik szerint feltétele még a pilótajátéknak a „magas összegű csatlakozási díj”, náluk pedig csak 120 usd a beugró. Akkor ez nem pilóta.

Dehogynem, ez a kispénzű szerencsétlenekre specializálódott pilóta, mint anno a Magad Uram.

 

„Általában nem, vagy egyértelműen nem akkora ellenértéket kap a jelölt, mint a belépési díj pl: klubtagság, információs csomag.”

Akkor a 120 usd mi, adomány a vöröskeresztnek?

 

Nincs "használható" termék Van használható termék, vagyis a gyémánt. Ha valakinek nem felel meg a termék, nem fog csatlakozni.

És mire fogja használni a terméket, a gombostűfej nagyságú értéktelen gyémántot. Gyújtósnak kevés, megenni nem lehet...

 

„Lényegében nem történik valós gazdasági tevékenység. A hálózat célja nem a termék értékesítés és forgalom létrehozása (ha mégis, akkor az a látszat fenntartásáért van). A hálózat célja éppen az értékesítés, vagyis a gyémántok eladása, más céllal nem kell embereket csatlakoztatni, csak akkor, ha az illető akarja is a gyémántot.”

Ha viszont így állunk, akkor ez csupán az évszázad legrosszabb üzlete. Sok pénzért megvásárolom a nagy büdös semmit. Nálam fehér és lila színű kavicsokat lehet megvenni 110 dollárért. Ide írjon aki regisztrálni akar.

 

„A hangsúly az új emberek beléptetésén van Természetes, hogy akkor lesz valamiből hálózat, ha folyamatosan bővül, egyébként nem beszélhetünk hálózatról, de a bővüléssel növekszik az eladások száma is, mindig több és több gyémánt kerül eladásra. Ha valakinek van pénze, vehet gyémántot az automata programon kívül is bármikor, azért nem kell belépni a rendszerbe. A cég gyémántjai és ékszerei mindenki rendelkezésére állnak, a cég nem mondja azt, hogy csak az vehet, aki csatlakozik a rendszerhez. A rendszer azok részére van, akik reklám tevékenységgel, vagyis továbbajánlással szeretnének pénzt keresni és gyémánthoz jutni.”

Ez is kamu, valójában egy giga hálózat épül, ami csak addig működőképes amíg többen szállnak be mint ki. Aki jóval több pénzt hozott a rendszerbe mint amennyit maga beletett az jól járt, mint általában a piramisjátékok első beszállói.

 

„Az új belépők belépési díja "tartja el" a hálózatot Itt nem az új belépők díja tartja el a hálózatot, hanem a gyémánt, amit természetesen árréssel ad el a cég.”

Zöld és sárga kavicsokat is szívesen adok el megfelelő árrésem közbeiktatásával.

 

A CDT-nél van termék, ugyanis a pilótajátékok lényege hogy nincs termék, de itt a cégnek: „terméke van, mégpedig saját terméke, még csak nem is a másét forgalmazza, maga "gyártja", vagyis bányássza, saját bányájában. És joga van neki eladni a saját termékét, éppen úgy mint másnak a legyártott vitaminját. Hogy az egész világon forgalmazhassa a gyémántjait, készített hozzá egy automata programot, ami lehetővé teszi mindenki részére hogy gyémántot vegyen, a cég részére pedig hogy sok gyémántot eladjon. Amikor befizetjük az első 120 dollárt, abban 20 dollár a regisztrációs díj, a 100 dollár már előfizetés a gyémánt utalványra, tehát ha valaki kiszállna még az első körből, kapna egy kis gombostűfej nagyságú gyémántot a pénzéért, mert ő már előfizetett a gyémántra. Minden ciklus vége valójában egy eladást jelent, a cég így is hívja: "sales", vagyis eladás, értékesítés. Éppen ezért vagyunk kötelesek átvenni a gyémántot, mert mi azt megvettük, azzal hogy kifutottunk egy ciklusból. Ha nem küldenék a gyémántot, akkor lenne pilótajáték. Csak egyesek részére szokatlan ez az automata program és mint minden újat, nehezen fogadják el.”

Saját farkába harap a kígyó, palizz be sok más embert és kapsz jutalékot. Nem paliztál be senkit? Kapsz egy gombostűfejnyi gyémántot.

Szerintem akkora kamu ez az egész, hogy még a gombostűfejnyi gyémántot sem fogják megkapni a szerencsétlenek. De tételezzük fel hogy megkapják. Mit fognak csinálni vele? Kiutaznak Tel-Avivba hogy a gyémánttőzsdén értékesítsék a szennyezett, ipari, poratka méretű gyémántjukat? Egy termék annyit ér, amennyit megadnak érte. Kell valakinek poratka méretű gyémánt 120 dollárért?

 

„Van még egy változata a pilótajátéknak, ez a termékes pilótajáték. Vagyis, amikor

a cég csak akkor hajlandó eladni a terméket a vevőnek, ha csatlakozik a rendszerhez. A CDT gyémántjait viszont bárki bármikor megveheti, minden egyéb feltétel nélkül.”

Ez meg szimplán akkora marhaság,, amit csak magyar politikus találhatott ki. A legelső hasonló próbálkozás a holland tulipánhagymákról szólt. A gyémánt csak arra szolgál hogy be lehessen mögé bújni, ha valaki gyémántot akar venni, akkor mennyen el az ékszerészhez.

 

„Előfordul, hogy cég nem is létezik. A cég létezik, személyesen is fel lehet őket keresni, már voltak is náluk Kanadában élő magyarok.”

A Tribu Bt is létezett..

 

„A pénzt az újonnan beléptetett emberek közvetlenül a felettük elhelyezkedőknek küldik. A pénzt a cég számlájára kell utalni, a JP Morgan Bankon keresztül.”

A JP Morgen egy nagy amerikai bank, mint pl nálunk az OTP. Számlát bárki vezethet náluk, még akár Tribuszerné vagy Charles Ponzi is.

„Vágytál valaha anyagi függetlenségre? Szeretnél kiszállni a mókuskerékből? Eleged van a feletteseidből, főnökeidből? Igazi családbarát online jövedelem-forrást keresel? Otthonodból irányítható online munkát keresel? Jó hírem van! Megtaláltad! A gyémánt üzlet Neked szól! Hihetetlen, de igaz...A gyémánt ma már nem csak a "kiváltságosok" üzlete! Mindenkinek adott a lehetőség, hogy egy minimális induló "tőkével" gyémánt-milliomos lehessen, és megalapozza saját és szerettei anyagi függetlenségét.”

Hurrá. Ez kell nekem is. És szerintem mindez velem is megtörténhet, amint a hónap második keddje tizenötödikére esik.

 

Végezetül még egy gyöngyszem:

„A beszervezhető tagok száma korlátlan, végtelen láncot alkothatnak kiképzett és motivált tagok tagjainak a tagjai….. Amint már tudjuk, nem végtelen láncról van szó és nem is láncszerűen épül a rendszer. Nem is motivált és teledumált tagok viszik tovább, hanem bárki, aki online módon tud működni, mindenféle motiválás nélkül.”

Ez a mondat annyira szép hogy el is hiszem, ez nem végtelen lánc. Csak az emberek ostobasága végtelen.

 

Két dolgot nem értek csak:

Több mint egy éve terjed a vírus.

Hol van a rendőrség?

Hol van a pszáf?

 

Aki szörnyülködni akar az emberi ostobaságon annak pár link a legjobbak közül.

A többség nevét, fényképét és telefonszámát is adja ehhez a nagy népi átveréshez.

 

Személyes kedvencem ez a blogtárs, amin az átvertek kicsattanó örömmel az arcukon mutogatják az értéktelen tanúsítványaikat.

 

 

noioldalak, wellness-bea, gyemantuzletonline, gyemantbusiness, wellness-eva, sandorerzsebet.

 

- A gyémánt ára mindig emelkedik – szögezte le határozottan a szemüveges szakember - ezen nem érdemes vitatkozni, ha kell tényekkel is be tudom bizonyítani. Na mármost, van a világ legnagyobb gyémánt termelő vállalata Dél Afrikában a De Beers. Ennek a cégnek monopóliuma van. Ez a cég garantálja hogy a köveket 21 százalékos felárral egy év elteltével visszavásárolja Önöktől. Mi szerződéseinkkel ezt a céget képviseljük.

 

Szabó úr, tekintetében öröm csillant, kérdőn nézett rám. Szabó úr azért hozta össze a találkozót, hogy véleményt mondjak erről a fantasztikus befektetésről ahol százezer dollárt kívánt elhelyezni. A bank ekkor három százalékos dollár kamatot adott, amit Szabó úr kevesellt.

- A garancia a gyémánt maga – lendült bele a szemüveges fiatalember. - Ha ugyanis nem fizet a cég, ami véleményem szerint eleve kizárt, nos abban az esetben ott a gyémánt a befektetőnél. Egy lezárt leplombált kapszulában kapja meg a követ a befektető, a világ egyik legismertebb érték tanúsító cég igazolásával egyetemben. A garancia csak abban az esetben érvényes, ha a kapszulákat nem nyitják ki.

A szemüveges fiatalember elégedetten dőlt hátra. Garantált 21 százalékos hozam, gyémánt a befektető kezében mint garancia és a világpiaci tendencia, mi kell még?

 

Szabó úrnak szerencséje volt, sikerült őt lebeszélni a nagy üzletről.

 

A gyémántok a valóságban ötödét sem érték a befektetett összegnek, ezt innen Magyarországról megállapítani ugyanakkor elég nehéz volt, főleg a gyémánttól káprázó szemű befektetőknek. A köveket kategóriákba sorolják, és a biztosítékként felajánlottak a legértéktelenebbek közül kerültek ki, ráadásul itt Magyarországon a kutya sem kereste őket, nem volt kinek eladni.

Nincs olyan értékpapír vagy áru a világon aminek az ára garantáltan emelkedik, mert akkor már ma mindenki azt venné, holnap meg el akarná adni a magasabb áron, így holnapra az árfolyam összeomlana. A gyémánt ára hol emelkedik, hol pedig esik.

 

A szemüveges fiatalember főnökét öt nap múlva mutatta a tévé, épp bilincsbe vitték el. Szabó úr innentől nem hozta szóba a bombaüzletet.

 

Az ötlet azért volt zseniális, mert gazdag emberekre szakosodott, egy olyan témában ami a gazdagságot szimbolizálja, a gazdagok mégsem értenek hozzá. Magyarországon egy gazdag nem veri nagydobra hogy elúszott 20 milliója, mivel be sem vallja hogy van neki annyi. Azt meg pláne nem mondja el senkinek, a befektetésével sikerült hülyét csinálni saját magából.

 

A biztosítékként adott gyémántok pedig valódiak voltak. A probléma csak annyi volt velük, hogy az ötödét sem érték annak, mint amennyit hittek a palimadarak. Ráadásul mikor a turpisság kiderült, a befektetőktől visszakérték a gyémántokat, hogy reális áron értékesítsék azokat, de az így befolyt összegnek is nyoma veszett.

 

Az ötletgazda Tencz János volt, aki az Atlantis Contor Kft nevű cégével indul a magyar burzsoázia meghódítására. Hozzá csatlakozott később Leinemann Zsolt, aki MBI-s kapcsolatrendszerét kamatoztatva csúcsra járatta az üzletet. A sikkasztó pedig Kálmán Tamás néven fut. Leinemann később blogjában szapulja Tenczet, minden felelősséget utóbbira hárítva. Tanulva a történtekből jó útra is tért, és két évvel később megalapította a Sciennetet. Talán utóbbiért végre lecsukják.

 

Folytatás: otthon ülő háziasszonyok támasztják fel a gyémánt piramisjátékot

A napkollektor az egyik legolcsóbb és legegyszerűbb alternatív energiaforrás, de vajon meg is éri? Számok következnek, egyszerűen.

 

Mindenekelőtt mit is tud a napkollektor: Segít a meleg víz előállításában. Feltesznek a tetőre egy szerkentyűt, a fürdőszobánkba meg egy bazi nagy tartályt. A szerkentyű nyáron teljes egészben felmelegíti a tartályban lévő meleg vizet, télen pedig rásegít, nem melegíti fel 50 fokra, de 15-20 foka igen, így ekkor is kevesebb energia kell a meleg vízhez. A napkollektor elvileg csökkenti a gázszámlánkat, a meleg víz előállítása a korábbi költség töredékébe fog csak kerülni.

 

 

Saját Vaillant cirkó kazánunk adatait vettem alapul, a miénk percenként kb 0,04 köbméter gázt eszik a meleg víz előállításakor. Egy négy fős családra méretezett 300 literes napkollektoros tárolóval kalkuláltam és napi 40 perc meleg víz használattal. A gáz árát köbméterenként 127 forintban meghatározva havi 6000 megy el csak a meleg vízre.

 

Egy 300 literes tartállyal szerelt korszerű napkollektor mindent - szerelést is - egybevéve 700 ezer forintba kerül, amihez 35 százalékos támogatást lehet szerezni, így 455 ezer a minket terhelő végösszeg.

Az egyszerűség kedvéért az évet két részre osztottam: amikor a napenergiával a teljes meleg víz szükségletünket kielégítjük, illetve amikor 20 fokra melegszik csak fel a vizünk. Előbbire éves szinten 200 napot számoltam.
 

Így évente 49 ezer forintot spórolnánk meg, azaz a beruházásunk megtérülése kilenc év. Ha csak napi 30 percet folyatjuk a meleg vizet már 12,5 év kéne hozzá, ha pedig 50 percig – ami a 300 literes tartállyal a maximum – akkor elég hozzá hét és fél év. Mindenesetre napi 40 perc meleg víz használattal még akkor is hat év kell a megtérüléshez, ha háztetőnket egész évben masszívan sütné a nap.
 

Amennyiben nappali árammal működő villanybojlert váltunk ki a napkollektorral, akkor jóval kedvezőbb értékek jönnek ki, fele ennyi ideig tart csak a megtérülésünk.
 

Környezetvédelmi szempontokból nem kétséges a napkollektor hasznossága, ugyanakkor az interneten fellelhető 4-6 éves megtérülés gázkazán esetén ezen számítások alapján a valóságban kilenc év.

 

Felteszem a számításaimat ide, néhány szám átírásával bárki testreszabhatja. Használja / kritizálja mindenki nyugodtan.

 

Vízdíj, csatornadíj, gázdíj, egy korrektnek tűnő számítás 

Miért nem lehet kitenni az internetre az összes fizetést és szerződést? Mert minden ellene szól.

A korrupció ősellensége a nyilvánosság. A sikkasztó, a titkos szerződések aláírója és kedvezményezettje, a százmilliós végkielégítés felvevője, a csókos szállító mind attól retteg, hogy egyszer kitudódik a titok.

 

Sikkasztani állami pénzt szokás, az állam pénze korrupcióra termett.

 

Adja magát a megoldás, minden állami és önkormányzati pénz lehetne nyilvános. A vezérigazgatótól a portásig minden állami alkalmazott fizetése, az összes szerződés tartalma és összege, minden fillér ami a közpénzből megy ki. Van erre egy alkalmas csatorna is, ahova minden adatot frissen fel lehetne pakolni: az internet.

 

Csakhogy több nyomós érv szól a rendszer bevezetése ellen:

 

- Adatvédelmileg aggályos a fizetések nyilvánosságra hozatala: Mi köze van ahhoz a nyilvánosságnak hogy mennyit lopok magamnak, barátomnak, ismerőseimnek?! Meg akkor azonnal kiderülne sok ilyen is.

- Üzleti titok a szerződések tartalma: senkinek semmi köze az üzleti módszereimhez, példádul hogy melyik haverom kamucége indul a kamutenderen, melyik költségelemet hazudom magasabbra. Meg azonnal kiderülne sok ilyen is.

- Nincs politikai akarat: Mi lesz velünk, pártemberek tízezreivel, akik nem értünk semmihez, csak a lopáshoz... Meg azonnal kiderülne sok ilyen is.

- A rendszer bevezetése pénzbe kerül, pénz pedig nincs: Legalább az erre szánt pénzt is jól el lehet lopni.

 

Végezetül egy kis személyes: jó pár éve részt vettem egy reklámügynökség munkájában, ahol egy nagyváros polgármesteri székét próbálta megkaparintani az egyik nagy párt támogatottja. A hirdetéseket a reklámügynökség előlegezte meg, az ügynökséget pedig önkormányzati vállalatok bízták meg cserében kamufeladatokkal. A sikerdíj egy hosszú távú kamuszerződés volt a polgármesteri hivatallal.

Következmények: lopás zéró, sztrájk zéró, működési kiadás csökkenése. Akkor nosza.

Magyarország azért is lehet abszurdisztán mert a rendszerváltás óta nem értjük, hogy is működik a piacgazdaság. Vizitdíjat nem akarunk fizetni, mert az ingyenes orvosi szolgáltatás nekünk jár. A bkv-s szakszervezetek meg tesznek a válságra, mert nekik a fizetés szintentartása jár. A nyugdíjasnak az ingyen utazás jár, ahogy a mávos rokonainak is, a rokkant nyugdíj meg a fél országnak.

Igazán jól élünk, mert kötelességünk emellett egy szál sem: Még magunkról sem tudunk gondoskodni, adófizetésre meg jobb nem is gondolni.

Magyarországon mindent privatizáltak, amit kellett és amit nem egyaránt. Ha külföldi kapta a vagyont, akkor jobb esetben még mindig meg van, ha magyar, akkor viszont zömmel csődbe ment a cég lásd Caola. A Caola a rendszerváltáskor 90 százalékát uralta a piacnak. Magyar kézbe került, a vezetőség is magyar maradt, a versenyben ugyanakkor a külföldi multik bedarálták, csődbe ment, most meg külföldről vásároljuk ugyanezeket a termékeket.

Engem nem érdekel hogy Csányinak vagy Suzukinak hívják a milliárdost, csak a munkahely maradjon magyar.

 

Nézzük viszont a másik oldalt, ha valamit nem adtak el. Nem adták el a Mávot és közkézben van a Bkv is. Egyik cég jobban működik mint a másik. Évente százmilliárdokat emésztenek fel. Mindketten monopol-helyzetben vannak, ha leállnak, megbénul a fél ország.

Mindkét cég élén politikai káderek állnak, akik legfőbb feladata a pártkassza töltögetése, és a slepp zsírozása. Színvonalat egyik cég sem képvisel. A nép mégsem a katasztrofális működésen háborog, még csak nem is a sztrájkon. Bezzeg ha megpróbálnák magánkézbe adni őket, máris a nyakunkon lenne a harag. Ismét eladták a közvagyont, fujj.
 

Mutasson nekem valaki egyetlen állami kézben lévő vállalatot, amelyik konkurensekkel teletűzdelt piacon sikeresen működik.

Egy bkv buszsofőr egyes források (a témában hiteles és igen járatos bkv blog cikke a buszsofőrökfizetéséről) szerint havi bruttó 200, míg a HVG cikke szerint 245 ezer forintot keres, amin felül kb félmillió értékű juttatáscsomagot vihet magával. (A sztrájk tényleges oka az hogy a buszosok elveszítenének ebből az évi félmilliból százezret.) Ez nem kevés, egy diplomás tanár vagy orvos sem keres ennyit sokszor. Minden tiszteletem a buszvezetőké, de egy páv jogosítvány mégsem egyenlő egy egyetemi diplomával.

 

Manapság Magyarországon a dolgozók többsége egy fillér fizetésemelést sem kapott, mégis örül, hogy legalább van munkája. Egyetlen területnek jut eszébe mégis háborogni, a monopol helyzetben lévő állami cégek dolgozóinak. Visszaélnek a helyzetükkel.
 

Ha van egy tehenem, ami tejet nem ad, csak eszi a zabot, akkor itt az ideje levágni.

 

Alvállalkozók által működtetett vonalak érdekes módon a sztrájk alatt is járnak. Akkor adjunk ki minden vonalat alvállalkozóknak. Buszok esetében ez nem is nehéz, még pénz is befolyna a járműpark értékesítésből. A magántulajdonos jobban odafigyelne, hogy ne lopjon senki. Ráadásul van egy fogadásom - bár egy buszsofőr fele annyit vinne haza, mint most - többet nem lenne sztrájk.

Számtalan városi legenda egyike akkoriból: Egy szegény asszony évekkel korábban 25 dollárért vásárolt egy házat Floridában, amit az őrület közepén 150.000-ért sikerült eladnia.

Az 1920-as évek elején Florida több szempontból is vonzó célpont lett: Kuba közelsége miatt ideális bázisnak számított a derék szeszcsempészek számára. Az első világháború utáni fellendülés közepén, már volt pénzük az amerikaiaknak, ráadásul hitelhez is könnyen hozzá lehetett jutni. Florida meleg éghajlata pedig ideális helyszín nyugdíjasok vagy egész évben nyaralni vágyó gazdag naplopók számára. Az adók is csekélyek voltak itt, a hitelkamatok pedig országosan alacsonyak.

Jöttek a népek mindenhonnan, öt év alatt 25 százalékkal nőtt a lakosok száma. Ez egy és negyedmillió embert jelentett. Már ekkor is a legfőbb értékmérője egy amerikainak az volt: mennyi a vagyona. Mindenki házat akart venni. Az árak meredeken felfelé indultak.

Szagot fogtak a spekulánsok. Nem akartak ők Floridában lakni, be se tették oda a lábukat, egy céljuk volt: rövid idő alatt sok pénzt keresni, olcsón venni, drágán eladni. Akkoriban a szerződésekhez elég volt egy kevés foglalót letenni, máris az új tulaj nevére került az ingatlan, a maradékot 30 napja maradt kifizetni. Az ingatlanpiac úgy ment előre mint egy gőzmozdony, egy hónap alatt akár 20-30 százalékkal is nőttek az ingatlanárak. Öt százalékos foglaló mellett így havonta négyszerezhette meg a pénzét a spekuláns. Az ingatlanközvetítők egy hét alatt kötöttek annyi üzletet mint korábban évek alatt sem. Mindenki ingatlan közvetítő lett, több mint 25 ezren érkeztek az államba e célból. Összehasonlításul Floridában 15 évvel korábban összesen ötezren laktak. Bűn volt kimaradni. Dőlt a lé.

Több legenda azóta is tartja magát akkoriból:

Egy férfi negyed dollárért vett egy hold földet, amit később egymillióért adott el. Egy másik egy értéktelen területet kapott a haverjától, aki nem tudta neki visszaadni a kölcsönt. Tíz dollárért próbálta eladni, sikertelenül. Később akadt rá vevő, 1,2 millió dollárért.

A fejlesztések gőzerővel folytak. Vonat kötötte össze Floridát New Yorkkal, kialakult Miami mai arculata. Az építőipar mágnásai már nem lakóparkokat építettek, hanem városokat húztak fel a puszta közepére. A szállítókapacitás nem tudott lépést tartani a kereslettel, hiánycikk lett az építőanyag.

Az őrült költekezés nem csak az ingatlanárakat nyomta fel az égbe, minden megdrágult. Az ideköltözött amerikaiak kezdtek kételkedni döntésük helyességében. Megírták problémáikat a rokonoknak. Amerika szerte elterjedt, hogy Florida mégsem fenékig tejfel.

A fejlesztések lelassultak, a spekulánsok pedig már nem tudtak nyerőben kiszállni 30 nap alatt az ingatlanjukból. Aztán 1925 tele dermesztően hidegre sikeredett, ahogy az azt követő nyár meg tikkasztóan melegre. Végül megérkezett a hurrikán, 360 halálos áldozatot hagyva maga után.

A spekulánsok megijedtek, megpróbált mindenki egyszerre eladni. A piac kártyavárként omlott össze. Akinek ekkor floridai ingatlan volt a nevén az nagyon rosszat húzott. A gatyáját is elvesztette.

Egy százezer dollár értékű ingatlan értéke évek alatt egymillió dollárra kúszott fel. A csúcspont fél év alatt négyszáz százalékos emelkedést hozott, akkor már négy milliót ért a kecó. Újabb fél év múlva ismét százezret. Akad olyan ingatlan Floridában, amiért azóta sem adnak annyit, mint amennyiért 1926-ban elkelt.

Florida nem csak a spekulánsok körében volt népszerű, az államba költözött Al Capone is, aki a szeszcsempészet, szerencsejáték, rablás üzletágakban látott fantáziát.

Amikor beütött a krach, egy élelmes ingatlanközvetítő leszerződött egy temetkezési céggel: Törvény írta elő, hogy az északi államokba küldött koporsókat kísérőkkel lehetett csak vonatra rakni. Az ingatlanközvetítő saját állás nélkül maradt ingatlanügynökeit állította a koporsók mellé, így szabadulva meg tőlük.

 
Egyszerű történet mégis sokat lehet bukni rajta. De mi az a Sepa?

 

Hogy biztosan odaérjen a pénz, két dolgot kell megadni. A swift kód azonosítja a címzett bankját, az iban (international bank account number - főleg Európában használják) szám pedig a címzettet. Ha ezt a kettőt pontosan megadtuk, nagy baj már nem lehet.

 

Amikor mi kapnánk pénzt, de csak nem akar megérkezni, kérjünk az utalótól ez swift copy-t. Ha nem kamázott és tényleg elindul már a pénz, ezen az igazoláson az rajta lesz.
 

A devizautalások elég drágák. Egyrészt mivel a bankok pofátlanul magas minimumdíjakat – 10-20 eur szabnak meg. Másrészt meg mert ugyanakkor sok helyen nincs maximálva az utalási jutalék. Így ha kis összeget utalunk akkor a minimum díj, ha meg sokat akkor a nem maximált jutalék miatt szívhatjuk a fogunkat.

 

Utalni forint számláról is tudunk devizát, ekkor a bank a deviza eladási árfolyamon váltja át a forintunkat. Ha forintot utalunk a partner külföldi devizaszámlájára, akkor ugyanez a helyzet, már ha tudják egyáltalán a fogadó banknál, hogy mi is az a HUF.

 

Amikor bevisszük az utalást, a pénz elindul világ körüli útján, még akkor is, ha magyar bankból, magyar bankba utalunk. Az utaló bank mindenekelőtt gyorsan leveszi a számlánkról, majd ráül átlag egy napra. Mikor végre kijut a pénz, átkerül az úgynevezett levelező bankba. Ez egy köztes bank, ami összeköti a feladó bankot a fogadó bankkal, azért van rá szükség, mert a világ több tízezer bankjának mindegyike nincs direkt összeköttetésben egymással. A levelezőbank is ráül egy-két napra a pénzünkre és még díjat is felszámol ezért. Végül megjön a címzett bankjába a pénz, de még az a bank is ül a pénzen átlag egy napot és költséget is felszámol azért, hogy rátegye a számlára. Így 3-4 nap alatt ért oda a pénzünk, és a küldő, a fogad és a levelező bank is lehúzott minket jó pár euróra.

Legjobban akkor járunk, ha a költségeket megosztva vállaljuk, mindenki a sajátját. Ha ugyanis minden költséget mi vállalunk, akkor a címzett bankja tripla díjat fog ránk terhelni, hisz nem vagyunk az ügyfelük. Ha meg semmilyen költséget nem vállalunk, akkor a mi bankunk von le borsos díjat az összegből hasonló okokból.

 

Amennyiben Európán belül utalunk, akkor SEPA átutalást kérjünk. Ennek két komoly előnye van: két nap alatt ott a pénz a címzettnél, és nincs se fogadó banki se levelező banki költség. Olcsóbb és gyorsabb egyszerre.

 

Ezek a bankok tudnak Sepát fogadni

Hogyan keressünk pénzt az interneten? Akár 200-500 eurot naponta? Gyorsan és könnyedén?

 

Frissítés:
Ugyanez a trükk hasonló köntösben megtalálható itt is:
http://online-penzt.info/
A különbség csak annyi, hogy a Casino.com meg a Mansion Casino amit István ajánl Budapestről a naív látogatóknak.
A Nguyen Lahens páros oldalát pedig ezen a címen is hirdetik:
http://www.moneywin24.biz/hu/

Egy mázsa búza (448 holland gulden), két mázsa rozs (558 g), négy kövér ökör (480 g), nyolc kövér disznó (240 g), tizenkét kövér birka (120 g), két hordó bor (70 g), négy hordó sör (32 g), két tonna vaj (192 g), öt mázsa sajt (120 g), egy teljes ágy (100 g), egy teljes ruházat (80 g), egy ezüst kupa (60 g). A holland tulipánhagyma-őrület csúcspontján, a felsorolt áruk összesen értek annyit, mint egyetlen darab tulipánhagyma. Volt olyan holland polgár, aki öt hektár termőföldet adott egy tulipánhagymáért. Egy képzett munkás tíz éves bére volt akkoriban ennyi.

Manapság a Baumaxban tíz tulipánhagymát kapok háromszáz forintért, és bár 1637-ben azért nem volt annyira elterjedt a tulipán, mint ma, az áremelkedésnek egy oka volt. A hollandok talán nem sejtették, hogy a történelem dokumentáltan első és leghíresebb spekulációs buborékának felfújásában vettek részt.

 

A tulipánt a török földről vitték be Európába a 16-ik század végén, a derék hollandoknak különösen megtetszett a virág, külön kertészetek alakultak a termesztésére. A tulipán igazi luxuscikk és státusz-szimbólum lett, különösen miután egy vírus okozta mutáció következtében megjelent a cirmos változata is. Mivel a hagymákat csak tavasszal és nyáron lehetett termeszteni és a vírus okozta mutáns cirmos verzió is csak lassan szaporodott és kevés állt belőle rendelkezésre, megjelent egy igazi kurrens termék a piacon, amit ritkasága miatt nagyon kerestek. A tulipánhagyma-kereskedők az év hátralévő részein is kötöttek szerződéseket a következő szezonra.

 

A cirmos tulipánok híre Franciaországba is eljutott, és 1634-re már nem csak szakmabeliek kezdték vásárolni a tulipánhagymákat, a piacon megjelentek a spekulánsok. 1636-ben tették meg az utolsó lépést a szakadék felé, amikor Haarlemben lehetőséget adtak egy piacnak, ahol jövőbeli tulipánhagyma szállításokra lehetett üzletet kötni, ráadásul alacsony foglaló befizetésével.

Az árfolyamok 1636 novemberében szabadultak csak el igazán. Akik korábban beszálltak az üzletbe, ekkorra meggazdagodtak. Mások is meg akartak gazdagodni. Ők is beszálltak. Ők is meggazdagodtak. Mind döghúsra a legyek, úgy szálltak rá a témára a jó hollandusok. Nemesek és polgárok, parasztok és mérnökök, tengerészek és kéményseprők, de még az öreg varrónők is mind tulipánhagymát akartak venni. Jobban mondva nagyon meg akartak gazdagodni, a tulipánhagyma kellett a fenének. Aztán 1637 februárján az árak olyan magasságokba emelkedtek, hogy már nem tudtak új vevők megjelenni a piacon. A lufi kidurrant, a tulipánhagymák elértéktelenedtek. Aki nem fizetett, csak szerződést kötött a későbbi fizetségre, az jól járt, a holland hatóság ugyanis szerencsejátéknak minősítette a tulipánhagyma-őrületet, így bíróságon nem lehetett behajtani a tartozásokat. Az a holland meg, aki teljes vagyonából tulipánhagymákat vett, verhette a fejét a fapapucsába.

 

Mi kell ahhoz, hogy egy 233 éves bank csődbe menjen? Elég hozzá egy rossz döntés?

A Barings bank meglehetősen komoly pénzintézet hírben állott, hiszen ez a bank finanszírozta a Napóleon elleni brit háborúkat, ahogy az amerikai állam - Louisiana - megvásárlását is a franciáktól. Ügyfélkörébe tartozott többek között második Erzsébet brit királynő. A bankot 1762-ben alapították, nem sok patinásabb társa akadt, 233 év után mégis térdre kényszerült.

Nick Leeson lett a bank végzete, a tőzsdeügynök, aki a Barings Szingapúri határidős részlegét vezette.

Leeson elvileg arbitrázs műveleteket kellett volna hogy végrehajtson. Az arbitrázs lényege egyszerű, ha ugyanaz a termék két különböző piacon / tőzsdén más áron forog, akkor az egyik tőzsdén megvesszük, majd a másikon azonnal el is adjuk, a különbséget pedig kockázatmentesen zsebre rakjuk. Igán ám, de mivel sokan játszanak erre, a különbség nem volt nagy az egyes tőzsdei árak kötött, így a bróker alig nyert valamit egy egy ügyleten, még ha hatalmas tételekkel is üzletelt. Leeson azonban nagy sikerre vágyott, ezért csak az egyik lábát kötötte meg az ügyletnek, vett de nem adott el és fordítva. Mivel hatalmas tételekben kereskedett, a japán tőzsdeindex – a Nikkei - egy százalékos elmozdulása így egymillió dollár nyereséget vagy – ha nem találta el az irányt – veszteséget okozott a bankjának. Még ez sem lett volna katasztrófa.

Azonban a Barings Szingapúri egységénél nem tartották be a kínai falat, melynek lényege hogy a kereskedési osztály és az elszámolási osztály, mindig két – egymástól teljesen független – vezető irányítása alatt áll. Leeson vezette mindkét osztályt, így – mivel ennek a területnek azaz a treasurynek belterjes és bonyolult ügyleteit amúgy sem látja át még sok szakmabeli sem - nem volt felette semmilyen kontroll. Gyakorlatilag azt csinált amit akart, nem látott bele a kártyáiba senki.

A bróker elkezdett nagyban játszani, és nagyban veszíteni. Három évig csinálta. Nyitott egy – hírhedt 88888 számú - számlát, hibakód számlaként ahol a veszteséget rejtegette. Az egyre duzzadó problémát úgy söpörte a szőnyeg alá, hogy folyamatosan növekvő – hamisított mérlegen alapuló – nyereségről adott számot. Miközben azt közölte a londoni központtal, hogy 102 milliós a szingapúri részleg nyeresége, ténylegesen már 208 millió mínuszban volt. Ha ekkor kiszáll, a bank talpon maradt volna ugyanis 350 millió font tőketartalékkal rendelkezett.

Leeson azonban úgy gondolta, hogy képes visszanyerni, amit elvesztett ezért egyre vadabbul kockáztatott. Először úgy is tűnt, hogy sikerrel járhat, de a Kobe földrengés utáni árfolyamzuhanást rosszul számolta ki, és a hatalmas tőkeáttétellel lebonyolított ügyleteken rajtavesztett. Amikor feladta, már 827 millio font veszteséget mutatott a számláló, ami óriási összeg. A Barings – minden menőakció ellenére – 1995 február 27-én összeomlott.

Nagy árat fizettek egyetlen munkatársuk butaságáért és azért mert nem tartottak be egy fontos óvintézkedést, a határidős kereskedőt kontroll nélkül hagyták játszani.

A Barings eszközeit az ING Bank vette meg, jelképes egy angol fontos áron. Leeson négy évvel később szabadult a börtönből, történetét Rouge Trader címmel megfilmesítették.

Bankkártyája szinte mindenkinek van, de miben különböznek egymástól azon kívül hogy más a színük?
 

Három fajta bankkártya létezik: dombornyomott, elektronikus és chipes.

Dombor kártyával

• külföldön is lehet vásárolni

• ahogy az interneten is

• és a kártya kevesebbszer kér kódot hazai vásárlások esetén. ATM-nél mindig kér. (kivétel egy atm az országban)

   

Elektronikus kártyával

• külföldön már nem mindenhol lehet fizetni

• Interneten nem lehet vásárolni néhány kivételtől eltekintve

• gyakran kér kódot vásárláskor is (a bolti kártyaleolvasó beállításától függ hogy mikor)

 

Ezen felül létezik még Mastercard, Visa, Amex és Diners kártyatársaság. A Mastercard ad ki dombornyomott (Mastercard standard) és elektronikus (Maestro) kártyát egyaránt ahogy a Visa is.

 

A pin kód mindig négy jegyű és a legtöbb banknál megváltoztatható. Többnyire olcsóbb a saját bankos atm használat. A kártyák kiküldéskor általában nem aktívak. Ha nem vesszük el a pénz 20 másodpercen belül, a gép visszahúzza azt. Egy kp felvét esetén általában korlátozott összeg vehető fel, többek között azért mert az atm száján nem fér ki túl sok bankjegy. Ha csalók megbuherálták a gépet és azt észrevesszük, mindig bankalkalmazottól vagy a telefonos ügyfélszolgálattól kérjünk segítséget. Ha utólag derült ki a turpisság írásban tegyünk panaszt.

A Mastercard euró elszámolású, a Visa pedig usd elszámolású. Ha forintban költünk a kártyákkal, akkor ennek nincs jelentősége, ha azonban az eur vagy usd számlánkhoz kapcsoljuk, akkor már van. Ha például a bankunk közvetlenül az eur számlánkhoz tudja kötni a Mastercard kártyánkat, akkor a bécsi bevásárlásnál egy fillér költség sem terhel minket. Visa kártyával lenne konverziós veszteségünk, mert a Visa usd alapú.

Ha viszont a gbp számlánkhoz kötjük a Mastercard kártyát, és Londonban vásárolunk, akkor először átváltják a gbp-t eur-ra, majd az eur-thuf ra, majd a huf-ot vissza gbp-re. Mindhárom konverzión szépen bukunk.

Tehát:

• Ha Európába olyan helyre járunk ahol euró a fizetőeszköz, akkor Mastercard kártyánk legyen, és a bankunk ha képes rá állítsa be mögé az euró számlánkat.

• Ha az Usába megyünk, akkor Visa kártyánk legyen és a USD számlánk legyen a kártya mögött.

• Ha Angliába járunk ki rendszeresen, akkor mindegy hogy milyen kártyánk van, a forint számlánkat tegyük mögé. Így is bukni fogunk a konverzión, de kevesebbet.

 

Az Amex egy remek kártya, ugyanis az elfogadóhelynek rém drága vele minden tranzakció, így a kereskedők rettegnek tőle és csak ott lehet használni, ahol sok a külföldi turista.

Az aranykártyának egyedül akkor van értelme, ha imponálni szeretnénk az üzletfeleinknek, a közértes néninek, vagy a szőke hercegnek.

A legjobb dolog a világon. A bank véleménye szerint. Ők ugyanis éves szinten több mint húszezer forintot keresnek egyetlen hitelkártyán.
 

A hitelkártya nem egy túl bonyolult termék. Kap az ember a banktól egy hitelkeretet, legyen ez 100.000 forint. A harminc napos periódus alatt, ebből a hitelkeretből vásárolhat a kártyájával szabadon. Ha lejárt a harminc nap, van még 15 napja hogy teljes egészében visszafizesse a tartozását. Amennyiben ezt megteszi, akkor csak a hitelkártya éves díját kell megfizetnie, más költsége nincs.

Csakhogy a bank arra épít, hogy ezt nem teszi meg:

• Mivel nem tudja visszafizetni határidőre a költéseit, ugyanis nincs elég pénze.

• Elfelejti tartani a határidőt, késve fizet.

• Direkt vagy véletlenül készpénzt vesz fel a hitelkártyájával (ezt csak a hitelkeret egy részéig teheti meg)

• Nem használta a hitelkártyáját, így az éves díjat felejti el befizetni.

 

A hitelkártyák után felszámított kamat jellemzően HAVI! 3 százalék körül van, azaz éves szinten közelíti a 40 százalékot. A hitelkártya fronton legaktívabb Citbank thm-jei a 40 százalékot is meghaladják. Egy hitelkártya éves díja 3-15 ezer forint között alakul. Amennyiben elfelejtjük visszafizetni határidőre a tartozásunkat, akkor a kamaton felül egyéb büntető tételekre is számíthatunk 2-5 ezer forint közötti összegben.

 

A lényeg viszont az, hogy az ügyfél állandóan maga előtt görgesse az egyszer meggondolatlanul felhalmozott tartozását, befizetései fedezzék a borsos kamatokat, de a teljes tartozást ne. Néhány bank ezért információt is legszívesebben csak a minimum befizetendő összegről küld. Mivel az emberek jelentős része hajlamos tovább nyújtózni mint ameddig a takarója ér, könnyen benne találhatja magát a hitelcsapdában.

 

Angol szótár Credit card – hitelkártya Debit card – bankkártya – a saját pénzét költi az ember, nem fizet büntetést vagy kamatot utána.

Ugyanakkor a bank is fut kockázatot, hiszen a hitelkártya mögött nincs tárgyi fedezet, ha nem fizet az ügyfél, nehéz behajtani a tartozást, így a hitelkártya igénylése a személyi kölcsönhöz hasonló. Ez is jövedelemre épül, azaz annak van esélye, aki bankszámlára kapja fizetését, ami meghaladja a minimálbért, és az igénylő nincs tele adóssággal, régebb óta dolgozik egy biztos munkahelyen. Ki kell tölteni egy igénylőlapot, kell hozzá bankszámlakivonat és munkáltatói igazolás, pár közüzemi és az okmánymásolatok, majd várni a bank döntésére. Ha ez pozitív, akkor be lehet menni aláírni a szerződést, és a hitelkártyával a pénztárcánkban elkezdeni költekezni.

Ennél egyszerűbb ha valaki előbírált hitelkártyát kap, a bank és egy cég együttműködése folytán, mert pl pontosan fizeti a mobilszámláit, vagy a Fundamenta megtakarításait, így a bank bírálat nélkül felajánlja neki a lehetőséget.

 

Sokan biztonsági tartalékként gondolnak a hitelkártyára, ami ugyancsak hiba, hisz ha kirúgják az embert állásából, akkor ostobaság lenne 40 százalékos kamattal hitelkeretet igénybe venni, azzal csak tetézné a bajt. Másoknak hízeleg, hogy a bank hitelkeretet biztosít nekik, ezért írják alá a szerződést.

 

Egy előnye van még a hitelkártyának, a visszatérítés, amikor a vásárlások után 1-2 százalékot visszakapunk, ezt ténylegesen a kereskedők által fizetett jutalékból kapjuk. Ezen felül külföldi autóbérlésnél és szállodai foglalásoknál lehet hasznos ha nem a saját pénzünket foglalja az autókölcsönző / hotel.

Ha tehát adott a 100 ezres hitelkeretem, amit minden hónapban teljesen ki is használok, akkor ingyen használtam a bank pénzét, ami a jelenlegi betéti kamatokkal számolva körülbelül 4 ezer forintos megtakarítást jelent nekem. Nagyjából ennyi egy hitelkártya éves díja azaz nullán vagyok. Ha egyszer is feledékeny voltam, már mínuszban.

 

A Citibank és a Budapst Bank a legaktívabb hitelkártyafronton, de az OTP, az Erste, és az Unicredit is próbálkozik. A Raiffeisen pedig a hitel és a bankkártya ötvözetével (okoskártya) is jelen van.

 

A hitelkártya csak annak való, akinek nincs szüksége hitelkeretre, és biztos benne hogy sosem felejt el semmit, főleg határidőre visszatölteni a hitelkeretét. A többiek jobban járnak egy folyószámla-hitelkerettel.

 

Hogy akkor miért van minden felnőtt amerikainak hitelkártyája?! Mert ott minden bank ezt a terméket erőlteti rá először az ügyfélre és az amerikaiak nem látnak túl az orruknál.

Jókor jó helyen lenni – Tribuszernének minden klappolt 1993-ban, ez az ő éve volt.

- Megkötött 24 ezer szerződést.

- Összegyűjtött négymilliárd forintot.

- Üzletkötői hálózata elérte a 230 főt.

1993-at írunk, a piacgazdaságot és úgy egészében ezt a nagy szabadságot még csak ízlelgettük, a befektetésekhez meg végképp nem értett senki. Az infláció 30 százalék felett járt, ahogy az államkötvények hozamai is. Ekkor jelent meg Komlón egy „pénzügyi zseni”, aki havi tíz százalék hozamot ígért a befektetőknek. Tribuszer Zoltánné, született Aranyosi Margit kicsiben kezdte, ahogy a legnagyobbak is szokták. Kölcsönkért ismerőseitől, azzal az ígérettel hogy duplán adja majd vissza a pénzt egy hónap múlva. Ezt meg is tette, amihez szintén ismerőseitől kért kölcsön. Hamar rájött, hogy a bizalom a kulcsa a sikerének, így mindenkinek pontosan fizetett. A jó hír rohamosan terjedt, egyre többen szerettek volna kölcsönadni Tribuszernénak, a kiugró hozam reményében. Tribuszerné pedig féltve üzleti jó hírét, egyre több szerződést kötött, az ekkorra beállt tíz százalékos havi hozam ígéretével. Több mint félmilliárd forintot ki is fizetett „befektetőinek” az addigra már komoly méretűre hízott Tribu Bt és a T & KG Kft. Utóbbi Kis Gecse Bélát rejtette, aki Tribuszerné üzlettársa volt, rajtuk kívül Bathó Erzsébet a cégcsoport könyvelője alkotta a „menedzsmentet”.

Mivel a Tribu Bt már fél Komlónak és Pécsnek hozott komoly hasznot, az emberek egyre másra követték a szomszéd példáját, hisz senki sem akart kimaradni. Felcsillant a meggazdagodás lehetősége. Rohamosan nőtt Tribuszerné ügyfélköre, sokkal több volt az új beszálló, mint akiknek fizetni kellett.
 

 

Tribuszerné intelligens asszony volt, átlag feletti kommunikációs képességgel rendelkezett. Vajon ki akart szállni, csak nem volt szíve otthagyni a felpörgött üzletet?! Hisz 24 ezer ember bízta rá a pénzét, ez még egy banknak is becsületére vált volna a megyében. A 130 fős üzletkötői hálózattal meg a környék legnagyobb munkáltatója lett. Ezért hitte el, hogy a rendszere sohasem fog megbukni?!

 

Egy idő után azonban az egyik legnagyobb magyar piramisjátékban is elfogytak az új beszállók. Tribuszerné kétmilliárdos veszteséget hagyott maga után 1994-ben, amiért kilenc év börtönt kapott. A „befektetők” havi tíz százalék hozam helyett a pénzük 77 százalékát elvesztették.

Angolul a piramisjáték neve: Ponzi sheme. Akinek a nevét száz évvel később is naponta emlegetik, az nem lehetett kispályás.

Fénykorában Ponzi közel tízmillió dollár felett rendelkezett, ez a döbbenetes összeg, mai áron valamivel több mint húszmilliárd forintot takar. A kártyavár kilenc hónap után omlott csak össze, hatalmas pusztítást hagyva maga után.

Charles Ponzi 1882-ben született Olaszországban, majd 1903-ban érkezett Amerikába szerencsét próbálni. Ekkor két és fél dollár volt a zsebében, angolul nem tudott. Mosogatófiúként dolgozott néhány vendéglőben, ahol a padlón aludt, de megtanulta a nyelvet. Pincérré küzdötte fel magát, amíg csalásért és lopásért ki nem rúgták. Ezután Montrealban egy bankban kapott állást, ahol fiókigazgatóságig vitte, a bank viszont összeomlott, ugyanis a konkurenciánál jóval magasabb kamatot kínálva csábította magához a betétes ügyfeleket, az új betétesek pénzéből fizetve a régi betétesek magas kamatait.

Ponzi 1918-ban komoly felfedezésre jutott, pedig eredeti ötlete befuccsolt. Kiküldött reklámajánlatai alig érdekeltek valakit. Pár hét késéssel befutott viszont egy spanyol érdeklődés. Az üzlet már elbukott, de Ponzi felfedezett egy arbitrázs lehetőséget. Az arbitrázs csak rosszul működő piacon létezik, lényege hogy ugyanazon termék vagy értékpapír valahol jóval olcsóbb. Pl megveszem az almát a Lehel piacon, majd eladom dupla áron a Nagycsarnokban. Értékpapírokkal mindez alacsony költséggel gyorsan nagy hasznot hajthat. Jól működő piacon ilyen nincs, de Ponzi pilótajátékának kezdetekor 1918-at írunk, az első világháború közepén vagyunk, gazdasági válsággal és inflációval megspékelve.

Ponzi korábban postán is dolgozott. A válaszlevélen a postai válaszlevél kupon tűnt fel neki. A kupont megvásárolva a címzett ingyen válaszolhat a feladott levélre. A kupont a bármely országban vissza lehetett váltani, és ezért pénzt kapni. Az infláció miatt elmozdult valutaárfolyamokat viszont nem igazították egymáshoz. Egy Olaszországban vásárolt kupont – a költségek levonása után – 400 százalékos hozammal lehetett az Usában értékesíteni.

Ponzi pénzt küldött az olasz rokonainak, azzal az instrukcióval, hogy vegyenek belőle postai válaszlevél kuponokat és küldjék vissza neki. A konstrukció működött, tíz dollárból pár hét alatt negyvenet csinált.

Ponzi ezután barátaihoz fordult, azzal az ígérettel hogy 90 nap alatt megduplázza pénzüket. Tartotta a szavát. Pillanatok alatt híre ment a csodának. A lavina elindult.

Ponzi céget alapított, majd kibérelt egy üzlethelyiséget. Embereket fogadott fel, akik mesés jutalék ellenében hajtották fel neki a kuncsaftokat. Ponzi 50 százalék hasznot ígért 45 nap után, száz százalékot pedig 90 nap után, miközben a bankok 5 százalékot adtak egy egész év alatt. A rá bízott vagyon februárban már 5.000 USD volt, márciusban 30.000, májusban 420.000. Ponzi ekkor már több nagyvárost – Boston, New Jersey, New England - is megdolgozott az Usában. Amikor az egyik bankban már hárommillió dollárt tartott, bekerült a vezetésébe. Júliusban minden korábbit elhomályosított a sikere, emberek ezrei adták jelzálogba a házukat, csak hogy Ponzira bízzák a pénzüket. A nyereséget nem vették ki, hanem egyből újra befektették nála.

Ponzi kiélvezte a nyakába szakadt gazdagságot, vett gyorsan magának egy kastélyt, légkondicionálót szereltetett bele, medencéje fűthető volt. Ne feledjük 1918-at írunk, ekkor még az angol királynőnek sem volt légkondi a szobájában. Ugyanakkor egyre többen kezdtek gyanakodni, azt állítva, hogy Ponzi az új beszállók pénzéből fedezi a kiszállók nyereségét, és a rendszer csak addig működik, amíg a sok új beszálló elég pénzt tol be Ponzihoz ehhez.

Ponzi az első csapásokat bámulatos higgadtsággal kezelte. Egy bostoni pénzügyi elemző azt állította, hogy Ponzi rendszere nem lehet tisztességes, csakis csalásra alapulhat. Ponzi azonnal beperelte az illetőt becsületsértésért, a pert megnyerte, és még 500 dollárt is megítélt neki a bíróság.

Egy bútorkereskedő is pert vesztett Ponzi ellen, viszont páran elkezdtek kételkedni benne, és megpróbáltak kiszállni. Ponzi mindenkinek habozás nélkül fizetett. Másnap a Boston Post napilap kedvező cikket közölt Ponzi rendszeréről, aminek hatására újabb rekordokat döntött a Ponzihoz áramló friss pénz – egyetlen nap alatt negyedmillió dollárt vittek be hozzá. Az emberek kígyózó sorokban vártak az utcán Ponzi irodája előtt.

Közben beindult a hivatalos nyomozás is, Ponzi azonban mindent megígért, mindenben együttműködött, a nyomozók pedig megnyugodtak.

A – rosszindulatúnak mondott - pletykák azonban nem szűntek meg Ponzi körül, a Boston Post ezúttal egy informátort szólaltatott meg, aki szerint Ponzi saját pénzét nem bízza a saját cégére. Ezen túl egy elemző kiderítette, hogy a Ponzi cégére bízott pénzből 160 millió postai válaszlevél kupont kellett volna venni, de forgalomban csak 27 ezer darab volt. A Posta pedig megszüntette a kupon tömeges eladását és visszaváltását.

Kitört a pánik, a tömeg Ponzi irodájához vonult. Ponzi azonban állta a sarat, három nap alatt 2 millió dollárt fizetett vissza, miközben kávéval és sütivel kínálta a hőzöngőket, arról győzködve őket, hogy nincs miért aggódniuk. Sokan hittek neki.

Ponzi pr ügynököt fogadott, de az ellene fordult és megjelentette az újságban a trükk lényegét, azt állítva hogy a híresztelt 7 millió dolláros vagyonnal szemben Ponzi cége 4,5 millió dolláros mínuszban van. Újabb hisztéria tört ki, de Ponzi ezúttal is fizetett mindenkinek, közben pedig lázasan kereste a kiutat a csapdából, egy vállalatbirodalom létrehozásán fáradozva.

Néhány napon belül azonban az újság címlapján hozta Ponzi egy korábbi – csalásért kiszabott – börtönbüntetését, a bank bejelentette, Ponzi nem fizetőképes, a nyomozás pedig 7 millió dolláros adósságot mutatott ki a csalónál, hat bankot döntve be.

Ponzit öt év börtönre ítélték, majd megpróbálták kitoloncolni. Mielőtt visszatért Olaszországba, még szisztémájával ismét végig akarta csalni az Usa többi államát is, de híre megelőzte, majd hasonlóval próbálkozott Itáliában is. Teljes szegénységben halt meg egy brazil kórházban 1949-ben.

 
Amikor egy cég annyi hitelt kér „amennyit csak tud adni a bank” már el is bukott. Ugyanis a tipikus magyar vállalkozó fordítva ül a lovon.

A bankot ugyanis csak másodsorban érdekli a fedezet. Ha a cégnek van egy több száz millió értékű ingatlana, attól még nem kap egy fillér hitelt sem. Ahhoz be kell tudnia bizonyítani hogy miből is fogja visszafizetni. Ugyanis a banknak nem kell az ingatlan, a banknak az kell hogy a hitelt kamatostul visszafizesse az, aki felvette.

 

Ha bebukik egy 10 milliós hitel, akkor utána ugyanekkora céltartalékot (egyfajta biztosíték a jegybanknál) kell elhelyezni. Azaz akár évekig 20 millió forintja kiesik a banknak a körforgásból és még csak kamatot sem kap rá.

 

A másik kérdés ami egyből kiveri a biztosítékot, ha a vállalkozó megkérdezi, hogy mennyi nyereséget kell kimutatni a hitelhez. Egy sikeres hiteligénylés alapja pont az átlátható, valósághű könyvelés. Ha egy cég évi 60 ezer forint nyereséget mutatott ki, akkor nem csodálkozhat ha elutasítják a hitelkérelmét, amikor havonta több kamatot kellene fizetnie mint a kimutatott korábbi éves nyeresége. Hiába tudja mindenki, hogy Magyarországon a vállalkozók 99 százaléka adót csal, és a ténylegesnél kevesebb nyereséget mutat ki, ha nem tudja egy cég bizonyítani a banknak hogy mi alapján is kíván majd törleszteni, akkor bukásra van ítélve.

 

• Mihez kell a hitel?

• Ha projekt, akkor mennyi önerőt tud a cég belerakni?

• Milyen szakmai tapasztalatai vannak?

• Miből fogja visszafizetni?

 

Ha ezekre a kérdésekre megvan a hozzáértő válasz, akkor van reális esély. Ekkor jöhet a fedezet. Életképes, legalább két éve működő cégek mögé a Hitelgarancia (HG) Rt. kezessége is betehető max 25 millió forintig. Ezen túl a bankok a legjobban a készpénz fedezetet szeretik, ami persze nem jellemző. Jó fedezet még a magáningatlan, hisz a bank pénzét könnyű kockáztatni, ha viszont egy tulajdonos az egzisztenciájával is beszáll a hitel mögé, az súlyt ad a kérelemnek. A céges ingatlan egy fokkal hátrább van a listán – ugyanis felszámolás esetén beelőzhetik a bankot – de még mindig elfogadható. Az eszközök és a raktárkészlet nem igazán jó fedezet max kiegészítésnek.

 

Lényeges még ezen kívül, hogy aki tárgyal a bankkal, az kívülről belülről legyen képben a cége ügyeiről, szívesen és sokat meséljen róla. Ebben az esetben sikeres lehet a céges hitelfelvétel.

 

Jelenleg az Erste, az Unicredit, az Otp, a BB és a Commerzbank próbálkozik aktívabban ezen a területen.

 
Melyik bankból, mennyi idő, Ft vagy deviza, ki kaphat?
 

A legegyszerűbb hitelfajták egyike. Nem kell ingatlanfedezet, csak egy jövedelem.

A személyi kölcsönnél a banknak nincs semmi fedezete, így az igénylő személyét vizsgálja meg. Elsősorban a jövedelemre koncentrál, minél biztosabb hogy lehet hosszútávon számítani a jövedelemre, annál nagyobb a hitel esélye.

 

Nem kell hozzá sok papírt összeszedni, ki kell tölteni egy igénylőlapot, bankszámlakivonat és munkáltatói igazolás kell még hozzá, pár okmánymásolat és a közüzemi számlák.

 

A bank a fizetőképességre fog koncentrálni. Reális esélye annak van, aki bankszámlára kapja a jövedelmét, már legalább egy éve ugyanott dolgozik, és 100e nettó felett visz havonta haza. Fontos még hogy ne legyen meglévő hitele az igénylőnek, se túl sok gyereke és 25 és 60 év között legyen. Zene felül minél nagyobb cégnél dolgozunk, annál biztosabbnak fogja látni a bank az állásunkat.

 

Mivel nincs költsége a személyi kölcsön igénylésének, több bankban is megfuttathatjuk ha bizonytalanok vagyunk, az elutasítási arány ugyanis jellemzően 50 százalék feletti.

 

Személyi kölcsön esetében Forint alapút válasszunk, ugyanis a hitel futamideje egy jelzáloghitelhez képest rövid, a kamat meg magas, így hiba választunk devizaalapút, a havi törlesztőnket ez alig csökkenti, viszont devizahitelnél árfolyamkockázatot futunk.

 

Személyi kölcsön vonalon a BB, a Citibank, a Raifeisen, az Erste és az Unicredit komolyabb szereplő, ezeket a bankokat érdemes felkeresni. Mivel ez egy drágább hitelfajta – ugyanis nincs biztosíték mint az ingatlanfedezetes hitelnél – 20 százalék alatti thm már kifejezetten jónak számít.

 

Ha megvan a pozitív eredmény, akkor elég bemenni a bankba aláírni a szerződést, esetleg ha nagyobb összegű a kölcsön még közjegyzőhöz is el kel ugrani. Átlagosan 3-4 nap alatt elintézhető egy személyi kölcsön.

 

Mivel a személyi kölcsön drágább hitelfajta érdemes óvatosan bánni vele, hiszen sok kamatot kell visszafizetni a banknak, ha meg nem fizetünk időben (90 napig csúszunk minimálbérnél nagyobb összeggel) a bár listán találhatjuk magunkat. Érdemes tehát nem túlvállalnunk magunkat, illetve ha pénzhez jutunk gyorsan előtörleszteni.