- A gyémánt ára mindig emelkedik – szögezte le határozottan a szemüveges szakember - ezen nem érdemes vitatkozni, ha kell tényekkel is be tudom bizonyítani. Na mármost, van a világ legnagyobb gyémánt termelő vállalata Dél Afrikában a De Beers. Ennek a cégnek monopóliuma van. Ez a cég garantálja hogy a köveket 21 százalékos felárral egy év elteltével visszavásárolja Önöktől. Mi szerződéseinkkel ezt a céget képviseljük.

Szabó úr, tekintetében öröm csillant, kérdőn nézett rám. Szabó úr azért hozta össze a találkozót, hogy véleményt mondjak erről a fantasztikus befektetésről ahol százezer dollárt kívánt elhelyezni. A bank ekkor három százalékos dollár kamatot adott, amit Szabó úr kevesellt.

- A garancia a gyémánt maga – lendült bele a szemüveges fiatalember. - Ha ugyanis nem fizet a cég, ami véleményem szerint eleve kizárt, nos abban az esetben ott a gyémánt a befektetőnél. Egy lezárt leplombált kapszulában kapja meg a követ a befektető, a világ egyik legismertebb érték tanúsító cég igazolásával egyetemben. A garancia csak abban az esetben érvényes, ha a kapszulákat nem nyitják ki.

A szemüveges fiatalember elégedetten dőlt hátra. Garantált 21 százalékos hozam, gyémánt a befektető kezében mint garancia és a világpiaci tendencia, mi kell még?

Szabó úrnak szerencséje volt, sikerült őt lebeszélni a nagy üzletről.

A gyémántok a valóságban ötödét sem érték a befektetett összegnek, ezt innen Magyarországról megállapítani ugyanakkor elég nehéz volt, főleg a gyémánttól káprázó szemű befektetőknek. A köveket kategóriákba sorolják, és a biztosítékként felajánlottak a legértéktelenebbek közül kerültek ki, ráadásul itt Magyarországon a kutya sem kereste őket, nem volt kinek eladni.

Nincs olyan értékpapír vagy áru a világon aminek az ára garantáltan emelkedik, mert akkor már ma mindenki azt venné, holnap meg el akarná adni a magasabb áron, így holnapra az árfolyam összeomlana. A gyémánt ára hol emelkedik, hol pedig esik.

A szemüveges fiatalember főnökét öt nap múlva mutatta a tévé, épp bilincsbe vitték el. Szabó úr innentől nem hozta szóba a bombaüzletet.

Az ötlet azért volt zseniális, mert gazdag emberekre szakosodott, egy olyan témában ami a gazdagságot szimbolizálja, a gazdagok mégsem értenek hozzá. Magyarországon egy gazdag nem veri nagydobra hogy elúszott 20 milliója, mivel be sem vallja hogy van neki annyi. Azt meg pláne nem mondja el senkinek, a befektetésével sikerült hülyét csinálni saját magából.

A biztosítékként adott gyémántok pedig valódiak voltak. A probléma csak annyi volt velük, hogy az ötödét sem érték annak, mint amennyit hittek a palimadarak. Ráadásul mikor a turpisság kiderült, a befektetőktől visszakérték a gyémántokat, hogy reális áron értékesítsék azokat, de az így befolyt összegnek is nyoma veszett.

Az ötletgazda Tencz János volt, aki az Atlantis Contor Kft nevű cégével indul a magyar burzsoázia meghódítására. Hozzá csatlakozott később Leinemann Zsolt, aki MBI-s kapcsolatrendszerét kamatoztatva csúcsra járatta az üzletet. A sikkasztó pedig Kálmán Tamás néven fut. Leinemann később blogjában szapulja Tenczet, minden felelősséget utóbbira hárítva. Tanulva a történtekből jó útra is tért, és két évvel később megalapította a Sciennetet. Talán utóbbiért végre lecsukják.

Folytatás: otthon ülő háziasszonyok támasztják fel a gyémánt piramisjátékot